Kiállítás · 2025

Más kép / Más

Veszprém

Ahogy én mesélném

Szele Zsófia verseket ír krónikus betegségről és ápolásról, én pedig fotókkal válaszoltam rájuk. Csendes munka, Veszprémben, arról a fajta kitartásról, aminek soha nem tapsol senki.

Bizonyos beszélgetéseket egyszerűen jobb képekben folytatni. Egyikünk sem illusztrálta a másikat; addig adogattuk oda-vissza, amíg a vers és a kép közötti tér lett az igazi téma.

Galéria

Képek a kiállításról

Egy nő magához öleli a mosolygó fiatal lányt, arcuk szinte összeér.
Fiatal nő tart egy kisfiút, aki a vállára dől, kezei az arcánál.
Egy fiú hangosan nevet, miközben egy nő megcsókolja az arcát.
Egy lány mosolyog a szobába, miközben egy nő a válla fölé hajol, kezei az ölében pihennek.
Egy nő és egy fiú, mindketten szemüvegben, egymáshoz hajtják a fejüket, karjuk összefonva.
Egy nő szorosan magához öleli a szemüveges lányt; mindketten mosolyognak.
Egy nő a kezére támasztja az állát és mosolyog; mellette egy fiatal ül.
Egy lány a nő vállára hajtja a fejét, csukott szemmel, karjaival átölelve.
Mosolygó fiú ül a kanapén, egyik keze az állánál.
Egy nő megcsókolja a lány homlokát, miközben a másik oldalról egy szakállas férfi hajol hozzá.
Triptichon: egy fiatal férfi és egy nő együtt, mellettük mindkettőjük külön portréja.
Copfos lány és egy nő egymáshoz dőlve néznek egyenesen a lencsébe.
Egy nő az ölében tartja a lányt, és megcsókolja az arcát.

© Bánhalmi Norbert / BANHALMI. Minden jog fenntartva. Képek a BANHALMI archívumból, 1999–2026.

Sajtó és média

← Összes kiállítás